A Balaton-felvidék zöldellő lankái közt megbúvó, romantikus környezettel bíró vár egykoron a legenda szerint bizony rablólovagok menedékeként szolgált. Pécsely faluból felfelé kapaszkodva az erdős-ligetes tájon az érzékeny lelkületű ember képzeletében könnyen megelevenedik a szájhagyomány útján terjedő múlt. A magas fák által sűrűn szegélyezett erdei ösvényen szinte hallja a paták dübörgését, ahogy Zádor lovag rabló kompániája villámgyors vércseként csap le a fészke alatt elhaladó gyanútlan utazóra, hogy aztán a gazdag zsákmánnyal visszatérjen zordon sziklára épült menedékébe. Zádor Tihamért Mátyás király büntetésből küldte erre az akkor „Isten háta mögötti" vidékre, de büntetés ide vagy oda, a lovag nem tudta meghazudtolni természetét és folyton sanyargatta a környék népeit. A rablólovag vára alatt húzódó úton nem érezhette magát biztonságban az, aki megfelelő kíséret nélkül utazott. A várúr szolgái folyamatosan figyelték a vidéket, és ha megfelelő kíséret nélküli gazdag utast vagy szép lányt láttak, azt menten jelentették uruknak, aki veszett farkasként csapott le áldozataira.  

A várat északról és keletről meredek hegyoldal övezi, nyugatról árok választja el a hegygerinctől, míg délről lankásabb hegyoldal keríti. A várépítés befejezetlensége mellett szólhat az a megállapítás, hogy a déli lankásabb hegyoldal felől nem építettek mesterséges árkot, hogy megakadályozzák a falak ostrom során történő könnyű megközelíthetőségét. Az épületegyüttes délnyugati sarkán egy 4,80 x 4,80 méter belméretű torony állt. A torony belsejében megfigyelhetők az egyik szintet fedő egykori dongaboltozat maradványai, továbbá több kőkonzol, amelyek egykor talán fafödémet tarthattak. A toronytól keletre, a déli várfal közepén helyezkedhetett el a falsík elé épített 12 x 8 méter hosszú „kaputorony". A délnyugati torony és a „kaputorony" közötti falszakasz várudvar felőli oldalán szintén több kőkonzol maradványa figyelhető meg, amelyek talán egy épület részeként funkcionáltak. A kaputoronytól keletre egy hosszabb épület -feltehetően „palota"- 8 méteres belső méretű romjai helyezkednek el. A „palota" keleti végének, mely belül félköríves záródású, kívül viszont egyenes záródású, várfalak elé ugró része elképzelhető, hogy a várkápolna romjait rejti. A „palota" épület belső falain is megfigyelhetők a szintek közötti födémeket tartó kőkonzolok maradványai. A vár szabálytalan alapterülete 55 x 65 méter, amelyet 0,8 – 1,2 méter vastag falak határolnak.

A Zádor-vár név mellett ismeretes még a Heim illetve a Himfy vára elnevezés is, mely utóbbi a vár első építtetőjének emlékét őrzi. Nagy Lajos király kedvelt udvari emberét, Himfy Benedeket 1371-ben megbízza a királyi udvart megillető jövedelmek behajtásával a környéken. Az erőszakos eszközöktől sem visszariadó főúr hatalmával visszaélve a kilencedfizetési kötelezettséget a királyi földekkel szomszédos veszprémi káptalan szőlőbirtokaira is kiterjesztette. A káptalan panasszal élt a befolyásos udvari ember ellen, így kezdetét vette egy hosszú pereskedés, mely a káptalan győzelmével végződött, és megakadályozta a vár teljes felépülését és használatba vételét. A fennmaradt középkori írásos forrásokból arról értesülünk, hogy Himfy Benedek a Pécsely melletti hegyen épületeket emeltetett. Az elkészült építmények az egyes feltételezések szerint a későbbi vár részét képezhették. Az említett feltételezést a régészet és a történelemtudomány ezidáig még nem bizonyította. A pereskedés 1381-ben nyugvópontra jutott és a káptalan győzelmével végződött. Himfy felhagyott az épületek további építésével és a környék népeinek zargatásával. A vár területének birtoklásáért folytatott küzdelem kihúnyófélben lévő parazsa újra lángra lobbant, midőn a környéken birtokos Vezsenyi család szintén igényt formált arra. Egy 1384-ben kelt oklevél tanúsága szerint Anjou Mária királynő engedélyt adott hű emberének, Vezsenyi László királyi étekfogó mesternek, hogy a veszprémi káptalan szomszédságában elhelyezkedő barnagi uradalmának területén kővárat építsen. A vár el is készült, de nem a nemesi család birtokán, hanem a káptalan földjén. Egyes feltételezések szerint Vezsenyi László felhasználta vára megépítéséhez a Himfy Benedek által már korábban építetett épületeket. A veszprémi káptalan ismételten tiltakozott az újabb erőszakos földfoglalás ellen, melyet egy közel tízéves persorozat követett. A káptalan 1386-os jelentéséből kiviláglik, hogy Vezsenyi Miklós fia, László erőszakkal elfoglalta „Zabad" hegyét és ott fegyvereseivel leromboltatta a káptalan birtokát jelölő határköveket, majd az említett területen kővárat emeltetett. Az elhúzódó pereskedés következményeként a Vezsenyiek a 15. század elején kénytelenek voltak feladni újonnan épült erősségüket, amelyet az említett okok miatt feltételezhetően sosem fejeztek be.

A vár befejezetlen maradványai a mai napig hirdetik a gyarló ember torzó műveként az emberi gyengeséget, és így vált a kapzsiság mementójává. A Vezsenyi család nem sokkal a vár elhagyása után felépíti új birtokközpontját, a Zádor váránál közismertebb Nagyvázsonyi várat, mely híres várról kevesen tudják, hogy egy hosszú pereskedésnek köszönheti létét. A sorsára hagyott Zádorvár több száz éve dacol az idővel, mint mostoha körülmények között született árva gyermek. A folyamatosan pusztuló, öregedő falain egyre nagyobb gyógyíthatatlan sebeket ejt a nemtörődöm utókor. Pedig megmentése fontos lenne, hiszen nincs még egy ilyen várunk, amely pőrén mutatja meg 14. századi valóját.

Irodalom:

Dely Károly (szerk.): Vártúrák kalauza. Dunántuli várak és vártúra-útvonalak. Budapest, 1976. 308-313.

Horváth Richárd –Koppány András: Zádorvártól Vázsonykőig. In: Castrum, 7. (2008/1.) Budapest, 2008.17-38.

Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Budapest, 1983. 494-495.

Szentpéteri Melitta Éva: Zádor-vár. Veszprém, 2011. http://todk.hu/dokumentumok/zador-var.doc

Veress D. Csaba: A három Pécsely története. Veszprém, 1993.

Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül. Budapest, 1996. 45-46.