A magánvárak építése más európai országokhoz hasonlóan Magyarországon is a királyi építkezéseket követte. A királyi várak, udvarházak követendő példaként szolgáltak az egyre erősödő, tehetősebb nemesi réteg számára. A korábbi várkutatás évtizedekig rögzült véleménye szerint hazánkban a magánvárak egy-két kivételtől eltekintve a tatárjárás után jelentek meg. A fent említett véleményt alapjaiban rengették meg a régészet által egyre növekvő számban detektált, a 12-14. századra datálható „kisvárak”, „halomvárak”, amelyek nem jelennek meg okleveles forrásanyagunkban, és történetük alig vagy egyáltalán nem ismeretesek. Ilyen vár a Dr. Dénes József és Ilon Gábor régészek irányítása mellett feltárt góri Árpád-kori favár is, amely az oklevelekben előforduló „castrum ligneumok” (fából épült várak) egyike lehetett. A vár egykori lakótornyának radiocarbon C14-faanyagvizsgálatánál az építőanyag legvalószínűbb kivágási dátumául az 1105-1131 közti időszak adódott. Így hazánk egy, a tatárjárás előtti, feltehetően magánvár ismeretével és leletanyagaival gazdagodott a hatéves régészeti feltárás eredményeként.
Gyakran a természetet járó vándor nem is tudja, hogy az a sok halom, ami mellett gyanútlanul elhalad, történelmi múltunk egy szeletét őrzik. Legtöbbjüket emberkéz alkotta, s akár halotti emlékmű, akár erősség részeként múltunk fontos mementói. Ezért ha a sors egy ilyen domb tetejére vezeti lépteinket, jusson eszünkbe, hogy amit látunk nemcsak egy egyszerű magaslat, hanem maga az emlékezet halma, melyet remélhetőleg az utókor egyszer szóra bír.
Arany János sorai hűen tükrözik azt az érzületet, amelyet a történelmünk iránt fogékony lélek érez ezeknek az emberkéz alkotta halmoknak a tetején, a „kisvárak” egykori területén. A góri Árpád-kori várnak nem volt mesterséges halma, bár a központi területét a várárokból kitermelt földdel elegyengették, megmagasították. Sajnos mára már semmi nem emlékeztet a Répce folyó fölé magasodó domb északi fokán egykor állt favárra. Területét a régészeti feltárást szükségessé és lehetővé tevő árvízi szükségtározó létrehozása átalakította, a vár maradványait eltüntetve. A középkori vár egy késő-bronzkori és vaskori magaslati település egykori területére épült. A domb északi, folyó fölé magasodó csúcsát szárazárok létesítésével leválasztották, mely árok 14-15 méter széles és közel 5 méter mély lehetett. A várárok földjével megmagasított domb közepén egy 3-4 emeletes, nyolcszög alaprajzú fa lakótornyot építettek. A torony markánsan meghatározhatta a vár egykori kinézetét. Rekonstrukciója készítésénél szintén Arany János sorai idéződtek fel bennem, habár a verset teljesen más történelmi környezet és épület ihlette.
„Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe':
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ősapáim vérét.”
/Arany János – Az ó torony/
A központi tornyot egy 13x15,5 méteres alapterületet határoló paliszád (palánk) vette körül. A tornyot övező, sűrűn egymás mellé állított fatörzsekből alkotott védőfalnak mind a négy sarkán egy-egy védőtorony helyezkedett el. A vár kapuját a délkeleti torony keleti oldalán találta meg a várat feltáró régész.
A vár alaprajza Szekér György nyomán
Dénes József feltételezése szerint a várat a Guaryak ősei, a Ják-nemzetség tagjai építhették Könyves Kálmán (1095-116), vagy fia II. István (1116-1131) uralkodása idején, és a 12-13. század folyamán lehetett használatban.
Források
Dénes József: Árpádkori vár Gór-Kápolnadombon. In: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 203-207.
Dénes József: Gór, egy feltárt favár (castrum ligneum). In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Budapest, 2011. 43-48.
Dénes József: Gór-Kápolnadomb középkori vára – örökségvédelem.hu http://www.oroksegvedelem.hu/gor_kapolnadomb_kozepkori_vara/
Dénes József: Gór várai és kastélya. In: Várjáró magazin 6. szám http://www.szadvar.hu/2014/04/varjaro-magazin-6-szam/
König Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében. Budapest, 2001. 394-395.